Hajnalban felkeltem, vécére indultam, így volt…
Az előszobában kábultan hevert egy lány.
Néztem, hogy ruhája véres, vagy csak vörös pezsgő —
«Életem, látom, te véletlen itt maradtál.»
Alányúltam, de most tényleg nem gondoltam rosszra,
karomba vettem s a díványra fektettem őt.
Ő azt álmodta, hogy jó lenne, ha valaki hozna
még egy kis vért vagy egy pohárka vörös pezsgőt…
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös!…
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös…
Hát fogtam magam és kibattyogtam a szemközti éjjelnappali közértbe,
a polcról levettem egy üveg francia pezsgőt,
aztán visszasétáltam, és látom ám, hogy a lány a szoba közepén táncol egy késsel…
és én pezsgővel kínáltam őt, mire ő:
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös!…
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös…
Felrobban a Nap, a Hold, fejünk felett meghasad az ég…
Hányszor mondjam neked, bébi, hé, hé, legyen már elég!
Aranycsőrű héják köröznek, ez már a vég…
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös!…
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös…
