(Galla MiklГіs — DolГЎk-Saly RГіbert)
A bГЎlteremben kГ©rt fel engem,
Azt hittem rögtön elájulok.
MegГЎll az Г©sz, egy hГres szГnГ©sz
Г‰s akit felkГ©rt az Г©n vagyok.
IrГgykedett a vendГ©gsereg,
Senki sem volt nГЎlam boldogabb.
TГЎncolt velem az Г©n istenem,
SzГґttem a szebbnГ©l szebb ГЎlmokat.
De közben olyan izgatott voltam,
Г‰s csak Г©n Гґriztem nagy titkomat:
Hogy mindjГЎrt hГЎnyok, lehet hogy hГЎnyok,
Ha ideges a gyomrom hГЎnynom kell.
Nagy esГ©lyt lГЎtok arra, hogy hГЎnyok,
Ha marad ez a gyötrô hányinger.
Egy asztalhoz vitt Г©s ettГјnk kiwit,
Г‰s kagylГіt, meg tГ©sztГЎt, meg epreket.
RemГ©ltem Г©n, hogy van mГ©g remГ©ny
Г‰s egyszer a szГnГ©sz majd megszeret.
De aztГЎn csendben falfehГ©r lettem,
Г‰s tudtam mГЎr, hogy minden elveszett.
Tudniillik hГЎnytam, ordГtva hГЎnytam,
Beleremegett a bГЎlterem.
SzГЎntam Г©s bГЎntam, de mГ©gis hГЎnytam,
Kijön a belem, úgy éreztem.
S a szГnГ©sz Гgy szГіlt: «HГ¶lgyem ez szГ©p volt!
Nekem ez a lГЎtvГЎny oly csodГЎs!
Ha ilyet lГЎtok, a mennyben jГЎrok!
Nekem ez a legszebb vallomГЎs!
KГ©rem mГ©g hГЎnyjon, kisasszony hГЎnyjon!
Maga az a lГЎny, ki kell nekem!
RГ©gГіta vГЎrom, hogy egy nГґ hГЎnyjon,
Ha maga is akarja elveszem!»
Transcribed by IITI
